2015-ös évértékelő

JANUÁR

Végre volt időm négy új, nem megrendelésre készült képet elkészítenem. Ilyen az év többi részében nem is nagyon fordult elő. :D
A január a kedvencem. Bár az eleje a könyvelés előkészítésével (nem is sejtitek, mennyit dolgozom vele, még mielőtt a könyvelőhöz kerülne... mire minden papírt, nyilatkozatot, szerződést, számlát, nyugtát, bizonylatot összeszedek), majd a viszonteladókkal való elszámolással telik, utána végre alhatok többet, nézhetek sorozatot a reggelihez, tervezhetem az új évet és dolgozhatok kicsit saját kedvemre. Szóval igyekszem bepótolni a sok végigdolgozott hétvégét.

FEBRUÁR

Elkezdődött az újdonságok gyártása. Egyrészt füzeteket kezdtem készíteni, de igazán sehogy nem voltam elégedett, vagy olyan drágán lehetett előállítani, hogy aztán esélytelennek láttam az eladást, vagy a minőség sínylette meg.Tulajdonképpen azóta is folyamatosan újra téma a füzetgyártás, Lőrinc is beleadja az ötletetit és energiáját, valamivel okosabbak is lettünk, de füzetünk még mindig nincs. :) Szóval az új év egyik projektje megint csak a füzet.
A másik újdonság a Stampp almárka volt és ez talán az év legnagyobb sikere is. Gyors közvéleménykutatás után megrajzoltam az első mintát és megrendelem a szerszámot egy vésnöktől. Lőrinc segítségével kifejlesztettük a beütés technikáját és a látványos sikeren felbuzdulva újabb mintákon is gondolkozni kezdtem. Ez leírva gyors, de azért nem napokról, hanem hetekről van szó.

https://www.facebook.com/stampp.schalleszter/

MÁRCIUS

Találtunk Telkiben egy eladó ingatlant áron alul, hatalmas házzal és telekkel, rengeteg lehetőséggel, szinte láttam magam előtt az elkülönített műhelyt, a sok tároló lehetőséget, a rohangáló, vidám (leendő) gyerekeinket a világos, tágas nappaliban. 2 (illetve igazából 3) részre volt osztva a félkész ház, akár 2 nagyobb család is elfért volna benne, mi anyósommal szerettünk volna összeköltözni és tényleg nagyon fájó szívvel, de végül nem mertünk belevágni. Hitelt kellett volna felvenni és úgy éreztem, túl nagy lenne a nyomás. Úgy határoztunk, gyűjtünk tovább. A ház egyébként pár nappal később el is kelt.

Elindult a majdnem egy hónapos tavaszi vásár a Vörösmarty téren, ami bár sosem olyan pörgős, mint a karácsonyi, én nagyon szeretem.

ÁPRILIS
A kipakoláskor már fújtam az orrom, és sikerült középfülgyulladássá fejlesztenem a szimpla megfázást. Nekem még nem volt ilyen és nagyon kellemetlen volt arra ébredni, hogy annyira szúr a fülem, hogy sírnom kell. Ráadásul tudtam, hogy egy hét múlva repülök Londonba a Renegade Craft Fair-re, ami már önmagában is nagy vállalkozásnak tűnt, egyedül, bőrönddel, Londonba... és féltem a repüléstől meg a nyomáskülönbségtől és hogy a fülem mennyire fog fájni. Aztán valahogy nagyjából kikúráltam magam (antibiotikum), de indulás előtt 1 nappal elkapott valami hasmenéses vírus, felment a lázam, de másnapra lement és a hasmenés ellenére útnak indultam. Sikeresen lekéstem a gépet, az utolsó pillanatban hátizsákvásárlás, a dugó és a kedves csomagellenőr miatt, aki kipakoltatta velem az egész bőröndöt, (amibe természetesen  mm-re pontosan be volt gyömöszölve minden vásáros cucc), majd negyed óráig tűnődött az ékszerfogón, hogy most felvihetem-e a gépre, vagy nem. Zokogtam egyet az üres váróban, végignéztem, ahogy a többiek felszállnak a gépre, majd a gép nélkülem távozik. Kb. 20 perccel később egy biztonsági őr kimenekített az üres, lezárt váróból, és vettem egy jegyet a következő gépre. A repülés sima ügy volt, minden technikát bevetettem, hogy a fülem bírja és meg se kottyant. Vikinél laktam, aki mindenben segített, még a vásárba is velem jött. ♥ Az egyetlen kellemetlen részlet a hasmenés volt (smectával sikerült napi 6-ra maximalizálni a wc használat számát), de Viki segítségével nem volt gond. Mindig üdítő egy új ország számomra új tervezőinek munkáival megismerkedni, többször is körbementem gyönyörködni. Ami érdekes volt, hogy arányaiban sokkal több grafikus kiállító volt, mint az itthoni vagy osztrák vásárokban. A standom jóval szegényesebb volt, mint az itthoni vásárakban, de bőrönddel ennyit tudtam kivinni. Éreztem a szép állványok hiányát, hogy mennyit számít, ha átláható és látványos a tálalás. De azért így is azt éreztem, hogy az embereknek tetszenek a munkáim. A cél az volt, hogy visszajöjjön a repülőút és a helypénz ára, ami sikeresen abszolváltam is. Na meg persze a kaland.

 A vásár után volt egy napom várost nézni is, rohamtempóben sétáltam egyet a belvárosban, de az az érzésem, nagyon keveset láttam, muszáj lesz még visszamennem. Egyébként nagyon tetszett London, a házak, az emeletes buszok (természetesen), a sokféle ember, a nagy metróhálózat, a tipikus pub-ok, a szép brit angol beszéd és hogy kivétel nélkül mindenki, akivel találkoztam, beszéltem, nyitott és kedves volt.

Hétfőn repültem haza és kedden délelőtt megtartottuk a polgári esküvőnket, a lehető legszűkebb körben, semmi extrával. Aláírtuk és hazamentünk. :) A "rendes" már úgyis meg volt nyáron.

A hónap elején meghalt Nagyapó, Lőrinc nagypapája, akit nagyon szerettünk. A temetés Bonyhádon volt, ekkor már nagyban dolgoztam Miklya Zsolt: Végtelen sál c. könyvén, ami az év legmeghatározóbb munkája volt számomra. Ez a kép a temetést követő napon született:

Áprilisig szünetelt a wamp, így az első 2015-ös vásáron hatalmas tömeg volt, alig fértem oda fotózni. 

MÁJUS
Három osztrák vásáron is voltunk a hónapban, mindhárom nagyon jól sikerült és kezdtem egyértelműen érezni, hogy külföldön talán még nagyobb sikere van a stampp kollekciónak. Nagyon örültem, hogy belevágtam és új mintákon kezdtem gondolkozni. Az állványokért már akkor is Lőrinc volt a felelős, egy egyértelműen elkülöníthető dizájnt szerettünk volna, ami sikerült is, viszont a helyhiány miatt sok vásárban nem olyan egyszerű megoldani a jó tálalást.

JÚNIUS
A Végtelen sál bemutatója az Aranytízben igazán jól sikerült, vetítéssel, zenével, felolvasással, játékkal, majd a könyvheti standon, a Vörösmarty téren dedikálással. A könyvről kritikát pl. itt olvashattok: http://kulter.hu/2015/12/koltott-sal/
A hónap közepén a szokásos bécsi Fesch'markt-on voltunk, ami a kedvenc vásárom az évben.
Elkészült az újabb könyv a "Szabó Detti sorozat"-ban, egyetlen példányban, családi felhasználásra, egy nagypapa emlékére. Nem volt nehéz dolgom, mert már ismertem a karaktereket és Jack, a kisfiú pont olyannak született, amilyennek még pocaklakó korában megrajzoltam.

Közben érkezett egy csomó könyvmegkeresés és én egyiknek sem tudtam ellenállni, így a következő hónapok folyamatos rajzolással teltek.

JÚLIUS

A vásárok folytatódtak, én pedig végig csináltam az illusztrációkat utazás közben is.

Részt vettünk az első vorarlbergi Fesch'markt-on Feldkirchben, nagyon messze volt és nagyon szép, egészen a lichtensteini határnál. 

A hónap végén elindult a Művészetek Völgye, ahol több év óta idén voltam először és nem bántam meg. Napközben a nagymamámnál Nagyvázsonyban dolgoztunk, én befejeztem Fellinger Károly mátyusföldi népmesés gyűjteményének, a Kincsesládának rajzolását és nekikezdtem a skanzenes felkérésnek, Lőrinc gyakorolt és házkörüli munkánkat végzett. Sajnos a Jawa-t nem tudtuk levinni, pedig olyan jó a nyári fesztiválos-balatonos motorozás. Esténként megnéztük az árust és a standot meg koncertekre jártunk. 

AUGUSZTUS

Teljes pánik a könyvek miatt, úgy éreztem, éjt nap alá téve csinálom, és alig haladok. :)

Molnár Krisztina Ritával párhuzamosan dolgoztunk, ha megírt egy fejezetet, átküldte és egyből rajzoltam hozzá. Még júniusban voltunk egy közös skanzen látogatáson, amely során rengeteget fotóztam és ez a fotóanyag volt az alapja a későbbi munkámnak. De először a karakterek születtek meg, ez mindig a legizgalmasabb. 

10-én elindult a Sziget Fesztivál, ahol a Design Zone-ban kaptunk egy WAMP-os faházat. Idén Lőrinc szervezett mindent, ő ment ki nap mint nap árut tölteni, problémákat megoldani, (sörözni). Én pedig otthon rajzoltam a rekkenő kánikulában. Minden nyáron eljön az a pillanat, amikor úgy érzem, be kell szereznem egy ventillátort, de aztán soha nem veszek. 

Nyaralni idén nem jutottunk el, főleg miattam, annyira túlvállaltam magam, hogy még a hétvégékből se tudtam engedni, végig dolgoztam.

Ja és a nagy winchester megsemmisülésről nem is írtam... nem is fogok. Halottról vagy jót, vagy semmit. A lényeg, hogy elvesztettem a korábbi munkáimnak kb. a felét.

SZEPTEMBER

Az első szeptemberi hétvége sűrű volt, pénteken az Ecsetvilágok kiállítás megnyitóján voltunk - Az Író Cimborák, az Illusztrátor Pajtások és a Móra Kiadó bemutató kiállítása 16 kortárs író, költő és 17 kortárs grafikus együttműködésével.
Szombaton kerti gasztro és design kiállításon vettem részt Budakeszin a Padlizsán Lakásétterem.
Vasárnap pedig a WAMP-on a staját standom mellett egy jótékonysági standot is összeraktam (-tunk) - az Illusztrátor Pajtások nyomatait lehetett megvásárolni a menekültek és menekült gyerekek megsegítésére. Nagyon jó élmény volt, hogy kb. 2-3 nap alatt összeszedtünk egy nagy anyagot és mindenki szupergyorsan és bőkezűen hozzájárult. 210 ezer Ft körüli összeget gyűjtöttünk.

Közben dolgoztam a könyveken, pl. Nemes Nagy Ágnes Aranyecset-jén.

 

OKTÓBER

Lőrinccel alapítottunk egy BT-t, ahol a közös tevékenységeinket tudjuk majd folytatni.

Újabb grazi vásár következett és kezdtem komolyabban készülni a karácsonyra, a főszezonra.

A skanzen könyv befejezése nagyon stresszesre sikerült, rengeteg utómunka volt és kevés idő. De túléltük és a veszprémi nyomdainduláson örömmel tapasztaltam, hogy nagyon jók lesznek a színbeállítások. Egyedül autóztam le hajnalban, nagyon fáradt voltam, de kaptam kávét és körbevezettek a hatalmas nyomdában, ami szintén nagy élmény volt, mert még csak kisebbekben jártam. Valójában minden könyvnél ott kéne lenni a beálláskor, hogy a kellemetlen és visszavonhatatlan meglepetéseket elkerüljük.

Közben volt még egy kisebb állatos kiállításom a Zölderdő Oviban és a hónap a Blickfang bécsi design vásárral zárult, amit régóta ki szerettem volna próbálni, és kicsit többet kellett készülnöm rá, mint a többire, mert tudtam, hogy itt nagyon fontos a megjelenés. Lőrinc csinált nekem szuper állványt.

Tulajdonképpen ez volt az év mélypontja, de nem a vásár miatt. A vásáron valójában nagyon jól éreztem magam, összebarátkoztam két svájci és egy német fiúval is, még a vásár utáni piálásra is maradtam, pedig nem szoktam. Nem mondom, hogy nem izgultam egy kicsit, mert a helypénz horribilis és attól is féltem, hogy nagyon más lesz a környezet, mint amilyen én vagyok, túl design, túl kifinomult, túl sznob..? De végül nem volt vészes ez a három-négy nap, sőt, izgalmas. Inkább a kimerültség fordított ki egy kicsit magamból, gondolatban mindent megkérdőjeleztem, zaklatott voltam és kicsit féltem is, hogy na, most fogok megőrülni. Aztán hazajöttünk és visszarántottam magam, mert indult az igazi hajtás. 

NOVEMBER

Elindultak a skanzenes könyvbemutatók, először a NAGY MÁRTON-NAPI fesztiválon "szerepeltünk", ami számomra minden várakozást felülmúlt, végre egy kicsit a természetben lehettem és a 2 felolvasás, beszélgetés között a napon sütkérezhettem egy kenyérlángos (és persze Krisztináék) társaságában. Még novemberre is bevállaltam 2 többnapos osztrák vásárt, amit valljuk be, nem tudom, hogy gondoltam (indultak közben a hosszú karácsonyi vásárok 3 helyszínen), a linzire el se tudtam menni, kiküldtem magam helyett két árust. Közben egy árusom az utolsó pillanatban visszamondta az egész szezont, ami nem igazán kímélte az idegrendszeremet... Először a Vörösmarty teret pakoltuk ki, idén csak fél standot kaptam, Nyári Vikivel (tűzzománc) voltam együtt, akinél jobb partnert nem is kaphattam volna. A másik két vásár kipakolása kicsit zúzósabb volt, az Allee-t éjszaka lehetett csak, de még aznap mentem az új állványokért, képkeretekért és ki tudja milyen alapvető felszerelésekért is, aztán másnap reggel mentünk vissza az árusnak megmutatni mindent. Ráadásul 2 olyan árusom kezdett, akik még életükbe nem árultak nekem, úgyhogy kicsit izgultam, mert délután meg utaztunk Bécsbe kipakolni a Belvedere-nél lévő standot. Közben még rájöttem, hogy nem intéztem el a 11.ker.-i önkormányzaton a kereskedelmi engedélyt, rohanhattam oda is, de zárva voltak. Meg jaj még az Obiba meg az Ikeába is be kell szaladni, de mindjárt meghalunk, jó, akkor alszom fél órát most. Szóval stressz a köbön és Bécsből a standépítés után még éjszaka haza is jöttünk. 

DECEMBER

Ha már egyszer kipakoltunk, utána minden könnyebb. De azért az is munka. Tölteni az árut, kapcsolatban lenni az árussal, beugrani, ha gáz van. Decemberre már semmilyen grafikai munkát nem vállaltam, leadtam az összes könyvet és csak a vásárokra koncentráltam. Ennek ellenére a 2016-os naptáramba már most be van írva szeptemberre elsejére: BIZTOS, hogy nincs elég áru! Gyárts!

Mert sosincs. Azt nem tudom, hogy ez miért ér minden decemberben váratlanul.

Folytatódtak a könyvbemutatók, a Magvetőnél megjelent Szabó T. Anna: A fűszermadár c. könyvét az Örkény színházban mutattuk be, majd volt egy biatorbágyi (Kisgombos) és egy szentendrei (Fő tér) dedikálás Molnár Krisztina Ritával.

Az utolsó hetekben folyamatosan dolgoztunk, hogy megfelelő mennyiségű árut tudjunk kirakni a standokra (a hosszú vásárok melleet voltak a vasárnapi wampok is), volt, hogy az angyalkák minden nap jöttek hozzám segíteni. Aztán 23-án este lepakoltuk a bécsi standot, életem legnyugisabb pakolása, valamiért teljesen kihalt volt az egész Belvedere, szinte csak mi voltunk ott, békésen, komótosan, ráadásul olyan jó idő volt, hogy majdnem levettem a kabátom. Éjszaka egy hotelben szálltunk meg és 24-én reggel indultunk csak haza. Ezt követően 3 napig sűrű karácsonyi programok, családlátogatások következtek, de nem bántam, nagyon szeretem ezt az időszakot.

A hónap végén leszedtük a maradék 2 vásárt is, de ezek már ilyen levezető programnak bizonyultak.

És aztán: pihenééés.

Összegzésképpen elmondhatom, hogy szuper év volt ez a 2015 is, termékeny és egészséges (az áprilisi őrületet leszámítva). Sok új könyv született, sok vásárba eljutottam és egyre inkább nem egyedül, hanem Lőrinccel közösen dolgozunk, gondolkodunk, ami egyfelől nehezebb, mert jobban kell alkalmazkodni, másfelől sokkal könnyebb, mert rengeteg mindenhez ő jobban ért. Az ötletek száma, de a szorgos kezek is megkétszereződtek. Jó együtt létrehozni valamit és aztán együtt örülni neki.

Mik a tervek? Címszavakban: új weboldal webshoppal, a viszonteladói kör bővítése, több idő a blog írásra, szitanyomás, táskák, füzetek :) és csomó fejlesztés.