2014-es évértékelő

Évértékelő így februárban... Kicsit elcsúsztam, de talán kellett is ez az egy hónap, hogy tisztábban tudjak visszatekinteni. Az év vége nagyon hajtós és a január a pihenés ideje, ez nem azt jelenti, hogy nem dolgozom, csak kevesebbet. És csak úgy sziporkáznak a fejemben az új ötletek és tervek, de még túl fáradt vagyok, hogy bármibe igazán belevessem magam, ami több, mint az aktuális megrendelések. Ilyenkor gondolom át az előző év sikereit és hibáit is. Egy összegzés nekem is segít, és végre ti is olvashattok rólam valami személyesebbet. :)
Főztem egy kávét is, mert úgy éreztem, hosszú lesz.

JANUÁR

A január elég kiborító volt. Pontosabban az előtte lévő 2 hónap volt kiborító. De akkor ugye nem borulhattam ki, ezért januárban robbantam le. Van ez a pszichés dolog velem, hogy sok stressz, kevés pihenés hatására a szervezetem kapálózni kezd, szédülök, hányingerem van és a délelőttöket jobb wc közelben töltenem, mert az anyagcserém tízszeres sebességgel működik. Már tart 7 éve és valójában egyre jobb a helyzet (lekopogom, mert azóta sem jött elő, pedig idén is mindent megtettem, hogy előcsalogassam). Valójában nem volt vészes a január, de itthon kellett lennem nagyrészt. Megfogadtam, hogy a következő Karácsonyt máshogy csinálom (ahogy minden évben), nem vállalhatok be ennyi mindent, mert nem lehet bírni. Ez a kép pl. erről az időszakról szól.

De volt időm kicsit kísérletezni az ékszerekkel, más anyagokat, stílusokat bevonni. Ezek a próbák mindig nagyon izgalmasak. Érdekes, hogy ezek a tipusú ékszereke aztán inkább külföldön voltak sikeresek.

FEBRUÁR

Kezdtem összeszedni magam és nem a wc köré csoportosítani legfontosabb gondolataimat.
Nagyon örültem, amikor egy tajvani grafikai lap, a dpi szerkesztője felkért, hogy adjak interjút, mert a februári számban észak- és közép-európai művészeket szeretnének bemutatni. Maga az interjú angolul zajlott, de az újság kínai nyelvű, így amikor küldtek egy layout-ot, hogy ellenőrizzem le, megírtam, hogy egy kukkot se értek belőle, de biztos jó!
Külön megtiszteltetés volt, hogy a borítón is az én képem lehetett. A tiszteletpéldányt lefotóztam, amint meghozta a posta.

Az év első WAMP-ján kiemelt tervező voltam, kaptam egy nagy felületet, ahova keretezett képeket raktam ki, mini kiállításként.

MÁRCIUS

Márciusban már dolgoztam az új könyvön, az Itt vagyok, ragyogok!-on. Nagyon élveztem a munkát, az egyetlen nehézség az volt, hogy valami hihetlen iramban kellett dolgozni. 
Közben kísérleteztem egy új termékkel, az újrahasznosított, non-woven anyagból készült zsinórfüles hátizsákkal. Sajnos nem vált be, bármennyire is jónak indult. Folyton elszakadtak, hol maga az 
anyag, hol a zsinór, tehát nem volt jó minőségű, és ciki helyzetekbe kerültem, úgyhogy gyorsan le is álltam a forgalmazással. A cég, akiknél csináltattam, persze hallani sem akart a visszavételről vagy 
anyagi kárpótlásról, úgyhogy rengeteg ittragadt a nyakamon (aki szeretne, vihet, ingyen osztogatom).

ÁPRILIS

Április 4-én elindult a Tavaszi Vásár a Vörösmarty téren. Jó helyünk volt és messze szebb időnk, mint egy évvel korábban, csak néha esett az eső és alig fújt a szél. 

Volt egy izgalmas gyerekrajzpályázat zsűrizésem a Niveánéál, befejeztem a könyvet és a 
könyvfesztiválra ki is jött, és elindult egy újabb nagyszabású munka a KékDarázs Kft.-vel.

Az alkotói trió (balról jobbra): Schall Eszter, az illusztrátor, Both Gabi, a szerkesztő, és Bajzáth Mária, mesepedagógus, az Itt vagyok, ragyok! "anyukája".

És nem utolsó sorban, Lőrinccel elkezdtük szervezni augusztusi esküvőnket. :)

MÁJUS

Több hónapos munka után  elérhetővé vált a  DRESS.app, ami Détári Gáborral közös munkánk, egy időjárás figyelő, előrejelző applikáció. A választható karaktereknek egyedi, stílusukhoz illő ruhatáruk van, és mindig az időjárásnak megfelelő öltözékben mutatkoznak.

https://itunes.apple.com/app/dress.app-weather-forecast/id864220862?mt=8

Egely Katival készítettünk pár szuper animációt (a készítünk erős túlzás, Ő készít, én csak szolgáltatom a képeimet). Innen is puszilom!

Ez az egyik kedvencem:

Félig betegen és tele grafikai munkákkal, de részt vettünk egy 3 napos grazi design vásáron, ahol míg a barátnőm árul, én egész nap a hostelben dolgoztam. Összességében azért jó emlék szakmai és személyes szempontból is, új város, új emberek stb.

A névnapomat Esztergomban töltöttük, éttermeztünk, mászkáltunk, Bazilikát néztünk, Párkányban "billáztunk".

JÚNIUS

Ismét Fesch'markt Bécsben, a legszuperebb vásár az évben mind hangulatilag, színvonalban, forgalomban.
Megjelent a Bertalan és Barnabás papírszínház a Csimota gondozásában. Janikovszky Éva szomorkás-mulatságos történetét a dakszliikrekről kihívás volt illusztrálni, pláne, hogy a papírszínháznál egy speciális gondolkodásmódra van szükség, két kép sokszor egy harmadikat alkot.

A nagymamámnál nyaraltam pár napot Gergelyiugornyán, élveztem a bőséges kosztot és a finom Tiszát. 
Közben már nagyban zajlottak a kültéri vásárok, wampok Budapesten és Bécsben.

JÚLIUS

Elindítottunk a Palomában egy kis design galériát, a Gangot. Sokat nem gondolkoztunk, belevágtunk, festettünk, polcokat szereltünk, designereket hívtunk, hogy csatlakozzanak. Ez a kreatív tér szuper helyszín volt, az épület egészen különleges atmoszférájába egyből beleszerettünk. Egyetlen hátránya a lerobbant Kossuth L. utca és az utcafront hiánya. Én már a legelején tudtam, hogy nem lesz időm sokat foglalkozni a projekttel, a fizikális jelenlétről nem is beszélve. De többen voltunk és alkalmazottat is felvettünk.

Elkészült egy izgalmas megrendelés, a We are never alone - Szabó Bernadett meséje egyedi könyv formájában. Egyetlen példányban készült, családi felhasználásra, egy nagypapa emlékére. Nagyon jó volt dolgozni rajta és kicsit belepillantani a Hollandiában élő család életébe. 

Ami érdekes, hogy Jack még Detti hasában volt, amikor a könyv készült és PONT olyan lett, amilyennek megrajzoltam. De tényleg! :D
Elkészültek az első zsebtükrök, amiknek nagyon lelkes volt a fogadtatása és a vásárokban csak úgy kapkodták egymás kezéből a szemfüles vásárlók.

AUGUSZTUS

Augusztus elején a Körösön kenutúráztunk barátokkal, én hamarabb hazajöttem, mert kezdődött a Sziget, ahova Vadjutkával közös standunkat kellett előkészítenem. A nagy port leszámítva szuperül éreztük magunkat, a tesóim árultak, én csak árut vinni, intézkedni mentem ki, és a sok itthoni munka mellet még EGY, azaz egy koncertre is eljutottam (ezévi fogadalmam, hogy idén TÖBB koncertre is eljutok).

Az utolsó héten már igyekeztem nem dolgozni, inkább elintézni a maradék teendőket az esküvőre. 
Nekem általában nincsenek illúzióim, nem gondoltam, hogy könnyű lesz A nagy nap, azt se feltétlenül, hogy majd ez lesz Életem legszebb napja, nem szeretem se a szereplést, se a felhajtást. És mégis. Ez volt A nap. Tökéletes, nyugodt, vidám. És tényeg meg tudtam élni azt, amiről szól, oda tudtam rá figyelni, megnyugodni benne és ünnepelni. Nagy szerepe volt ebben a papnak, aki régi iskolatársunk, a sok embernek, akiket nagyon szeretünk és hogy nem aggódtunk különösebben semmin, biztosak voltunk benne, hogy bárhogy is lesz, jó lesz!

SZEPTEMBER

Nyugalmasabb hónap következett, betegek is voltunk. Az egyébként egész évben segítő szorgos angyalkákkal elkezdtünk készülni a Karácsonyra. Az utolsó kültéri wampok is lezajlottak.

OKTÓBER

Elkészült a 2015-ös Ringató naptár a Ringató Alapítvánnyal, a Kolibrivel, Szepesi Szűcs Barbival, Bogdán Vikivel, Maros Krisztivel és velem.

Elindult egy könyv is, ami elég nagy stresszel járt. Még soha nem tapasztaltam ennyi ütközést a szerzővel, ennyi hozzá nem értést, ellenben önbizalmat és akaratosságot. Láthatóan nem vette be a gyomrom az ízléstelenséget, ezért végül más csinálta meg a könyvet. Már elég sok munkám volt benne, de pénzt kaptam érte, úgyhogy nem jöttem ki rosszul, csak kicsit megviselt. Mindenesetre elég tanulságos volt. Nem írok neveket, nehogy aztán megkövezzenek.

NOVEMBER

Elkészültek a határidőnaplók, 2 méretben, hogy mindenkinek kedvére tegyek.

Lőrinc iskolában dolgozik, ezért őszi szünetben mentünk nászútra, Isztambulba. Rengeteget gyalogotunk a városban és bár nehezen oldottam meg, de egyáltalán nem dolgoztam az egy hét alatt! :) Szegény környéken laktunk, de minden viszonylag közel volt. Meglepően hideg és szeles idő fogadott, kizárólag sapka-sál-két pulcsi kombinációban volt elviselhető. Nem volt szerencsénk, mert egy nap kivételével egész héten esett az eső és a cipőnk folyton beázott. Ennek ellenére sok helyre eljutottunk, biztos többetek már járt itt és tudjátok, hogy milyen izgalmas, sok arca van a városnak.

Hazajöttünk és kezdődhetett az őrület, vásárok elindítása, gyártás ezerrel, e-mailes és online boltos karácsonyi megrendelések, boltok igényei. 

DECEMBER

Új karácsonyi termékként a fa díszeket találtam ki és a hónap végére majdnem az egész legyártott mennyiséget el is adtam.

Közben új állványokat kellett gyártatnom, ami okozott egy kis bosszúságot, mert nem a várt pontosságot és minőséget kaptam. Bécs miatt is izgultam, mert nem nagyon akart elindulni a vásár és sejthetitek mennyi költség és energia van vele. Aztán összességében nyereséges lett, nem is annyira rossz, de elmaradt a tavalyi forgalomtól. A Vörösmarty téren idén először egyedül voltam (eddig mindig feleztem a standot Erdős Annával), hát emiatt is volt bennem egy kis szorongás, de nagyon jó helyet kaptunk és örültem, hogy bevállaltam, mert jól sikerült. Minden szombaton és vasárnap 1 napos vásárakban vettünk részt, ahogy az elmúlt években is. Szorgos angyalkák a vásárokban, szorgos angyalkák a műhelyben, itthon mintha felrobbantották volna a lakást, se rend, se tisztaság, se mosogatás. 

Közben továbbra is sok grafikai munka, pl. a KékDarázs-os cuccok, amiből még semmit nem mutattam, mert csak mostanában jelennek meg. De lesz 2 társasjáték, 1 könyv és egy matricásfüzet, ami egyben mese- és foglalkoztatófüzet is.
Karácsony előtt pár nappal megjelent Nemes Nagy Ágnes: Mennyi minden (Móra Könyvkiadó) c. kis verseskötete, amihez az illusztrációkat még ősszel csináltam.

Decemberben be kellett látnunk, hogy a Gangot nem éri meg működtetnünk, mert túl sok a költség és a nyári jobb bevétel nem tartja el a sivár őszi és téli hónapokat. Nehéz döntés volt, de meg is könnyebbültem.

Az ünnepek nálunk vásárbontásokkal és méretes családjaink közt való rohangálással telik valamilyen félholt állapotban, ennek ellenére szeretem és minden évben várom. 
Ha lement az erőltetett menet, kipukkanok, mint egy lufi és úgy érzem, egyetlen dolgot szeretnék csinálni csak: aludni.

Biztos sok mindent kihagytam, de talán a legfontosabbakat sikerült leírni. Amire döbbenetes volt ráébredni, hogy a pihenősebb január után nem készült önálló kép, tehát nem megrendelésre. Csak magamnak, csak rólam. Ami a legfontosabb lenne talán. Megmondom miért a nagy hajtás. Gyűjtök. Házra. Persze azért felvetődik a kérdés, hogy mi éri meg és mi nem és meg tudom-e jól állapítani ezeket a határokat.
A tervek: Minél több vásárba eljutni, minél több képet megcsinálni, minél több könyvet illusztrálni, minél több izgalmas, új projektben részt venni, új termékeket behozni (már vannak ötletek, izgi!), online shopokat fejleszteni... na jó és persze pihenni is. :)