Másodjára is voltam Goubán, de kicsit kiborultam, amit most meg is osztok a nagyvilággal. A vásár egyébként teljesen rendben volt, csak néhány embertől ért attrocitás. A két becsmérlő, nagyképű, okoskodó férfi nézelődőn túlteszem magam, akik bár sértegető modorukkal képesek elrontani a napom ( "nahát, igazán nem gondoltam, hogy maga szakember. a munkái alapján nem látszik. mármint a színvonalra gondolok." "ha mindenki így gondolkodna, mint maga, a művészet meghalna, én félóra alatt megrajzolnám pl. ezt a képet, és az eredetit árulnám és persze fél óra munkának nem ennyi az ára. ez meg ráadásul nyomat."), de a legmeglepőbb a borsdesign-os nő volt. A vásár végén elmentem nézelődni, és felfedeztem az ő standjukat (életemben először találkoztam velük és láttam a munkájukat), megláttam, hogy hasonló technikával dolgoznak, csak míg nekem kábé 30 db ilyen jellegű üvegékszerem volt, addig nekik ez volt a profiljuk és az egész stand ebből állt. nagyon megörültem, hogy látok hasonló kivitelezésű dolgokat, ráadásul pont a napokban kerestem egy bizonyos méretű üveglap után, amit égen-földön nem találtam és megláttam, hogy ők is ezzel dolgoznak, így megkérdeztem, hogy hol szerzik be az alapanyagot, tudnak-e valami tanácsot adni. a férfi nem válaszolt, elterelte a szót, teljesen vettem a lapot, nem akarja elárulni, így kedvesen jó munkát és jó vásárt kívántam és továbbálltam. erre tíz perc múlva megjelenik a nő a standomnál, kérdezősködik, hogy mióta csinálom stb. aztán kezd bedurvulni a helyzet, olyanokat mond, hogy másolom, meg hogy körül kellett volna néznem előbb, hogy Magyarországon ki foglalkozik ezzel a technikával és nem hozni ilyet ebbe a vásárba. és ezek után még volt pofám odamenni hozzájuk és megkérdezni, hol szerzik az anyagot. hiába magyaráztam, hogy életemben először látom a cuccait, hogy teljesen más stílusúak az ékszereink, sőt még a technika sem ugyanaz és hogy ha tőlem megkérdezi valaki, mit hol szerzek, boldogan válaszolok. erre persze, hogy látszik, hogy kezdő vagyok, az üzletben nincs ilyen stb.
hát nekem asszem mindig előrébb lesz az emberség a pénz hajhászásnál.
szóval nehéz napom volt, tudom, hogy le kéne pergetni magamról ezeket a dolgokat és nem rágódni....nektek mi a tapasztalatotok?
Drága Eszter!
VálaszTörlésÉn Veled érzek! TE JÓ VAGY! :-)))))))
Ők meg irigyek, és én is utálom (ilyenbe már volt részem, hogy titkolózunk és nem adjuk ki a forrásainkat, csak ködösítünk,)ha az emberek nem segítőkészek. Én is olyan vagyok mint Te, ha valaki kérdez, én szívesen válaszolok. Különben is a mai informatikai dömpingben bármit meglehet találni a neten, csak idő kérdése.
Az ilyen kicsinyes és szánalmas reakciókat pedig, gondolom nehéz, de próbáld nem meghallani. Ha ismernék a munkáidat tudhatnák, hogy egyedi vagy és kreatív. Mellesleg (ugyan nem tudom milyen technikával dolgozol pontosan ékszer vonalon, pedig érdekelne egyszer bővebben):-)), de nem hiszem hogy azt csak és kizárólag ők művelhetik Mo-on, Bp-en.:-))) Röhejes!!! Akkor én ne menjek ki az utcára, mert más már fusingol??? Ugyanmáááán kérem...:-)))))
Szóval fel a fejjel és én Veled és a munkáiddal vagyok, mert engem inspirálnak!!!!!:-)))) Köszönöm Neked!:-)) Marcsi
Az ilyenekkel ne törődj, nem számítanak. Egyébként a vásár nagyon jó volt, és miután hazamentem, rajzoltam tök szépeket, és ma is, szóval csak neki kellett ülnöm. :)
VálaszTörlésÉn ugyan vásárban még soha nem voltam, de ismerem ezeket a tapasztalatokat. Mindig meglepődöm hogy milyen paraszt emberekkel találkozom. Én is mindig próbálok segíteni, vagy jófej lenni, de mindig én szívom meg. "nekem asszem mindig előrébb lesz az emberség a pénz hajhászásnál." - ezzel a mondatoddal is teljesen egyet értek... mondanám hogy pergesd le, tényleg, de én is az a rágódós típus vagyok. majd a pozitív vélemények feldobnak, nyugi. én szeretem amiket csinálsz. :) és sokan mások is. :)
VálaszTörléssajnálom, hogy ilyenekben kellett részed legyen, remélem azért nem veszi el teljesen a kedved az egésztől! én ezeket a vádakat már nem is értem, nyilván nem másolja le az ember egy az egyben a másik termékét, de már egy-egy technikát is kisajátítani...bolondság, én mondom nektek :)
VálaszTörlésna, fel a fejjel!
Hát igen, az emberek már csak ilyenek. Sajnos. Azért remélem a többség nem így viselkedett! Mert nekem is nagyon el tudják rontani a napomat. (Belenéznek a szakácskönyvbe és elmondják, hogy ezt nem is így kell megfőzni.)
VálaszTörlésszió!
VálaszTörlésahogy meséltem én is hasonló kisstílűséggel szembesültem a wampon, és persze rosszul esik az ilyesmi, meg váratlanul éri az embert, meg hirtelen nem tud reagálni, de van ebben az egész magyar "kreatív" szakmában egy ilyesmi hozzáállás, sokan ott tartanak még, hogy féltik a maguk kis "szemétdombját"... szerintem bizonytalanság ennek az alapja, és kicsinyesség, pedig a közös előbbremenetelből, a tudás megosztásából csak gazdagodni lehet... rá se ránts Eszter, eredeti, értékes és klassz amit csinálsz minden téren, aki számít, az ezzel tisztában is van, a többiekre meg egy percet se pazarolj! nagy ölelés!
Nahát... pedig a BorsOrsitól már elég sok mindent vettem korábban. Személyesen is találkoztam vele a wampon. Ezt nem gondoltam volna...
VálaszTörlésAzért ők online nem annyira aktívak, szóval nem nehéz szem elől téveszteni. Meg van tőled is üveg medálom, és hát baromira nem olyan. Se a technika, se úgy eleve az egész...
Szóval nem értem a felháborodást a részükről.
Én pl örülök, hogy gyurmás körökben kialakult egy összetartó kis közösség, van fórumunk, közös blogunk, stb... Persze, mindenkinek vannak apró "titkai", amit esetleg szeret saját magának megtartani, hogy egyedibb lehessen. Valahol ez is érthető, de a stílus nagyon nem mindegy.
A másolás meg nem szép dolog. Én is most egy olyan gyurmás lányba botlottam, aki nagyobb vásárokon is árul, és nem egy, de nem is kettő ékszerem gyakorlatilag egy-az-egyben lemásolta. Hivatkozás semmi.
De amíg nem ilyen szinten, és nem tudatosan másol az ember, addig miért baj?
És ez csak egy technika... senki nem sajátíthatja ki.
Nekem ez teljesen érthetetlen... Meg biztos még mindig naiv vagyok, de továbbra is úgy gondolom, ha valami nekem nem tetszik, akkor tovább megyek. Nem lennék képes valakit szemtől-szembe lefikázni, ilyen módon.
Sebaj, fel a fejjel! Te jó vagy, és szeretem amiket csinálsz. És még elég sokan. Ellenséged és irigyed meg így is-úgyis lesz mindig. Én lassan már beletörődök :) És majd lenne feléd egy kérésem is, ezzel majd levélben zaklatlak :)
Nekem nincs ilyen irányú tapasztalatom, csak egy volt kollégám mondása jut eszembe:
VálaszTörlés"A hülyéket nem kell keresnünk, megtalálnak bennünket maguktól is!"
Szóval ne mérgelődj! (Inkább rajzold meg nekem a krumplit...)
jajj, szegénykém..elképzelni sem tudom, hogy mire érthette ezt a fickó, de csak annyit kellett volna odavetned, hogy: maga meg nem igazán tűnik úriembernek, mármint a színvonalra gondolok..vérlázító..
VálaszTörlésa fent említett üvegkavicsos csapattal pedig akkor találkoztam először, mikor egy sikertelen regisztráció után kilátogattam a gödörhöz. akkor már hónapok óta készítettem a kavicsokat és sikeresen árultam a meskán..gondolom nem kell részleteznem, hogy mit éreztem..felháborító, hogy ezek után oda mernek állni egy olyan művész elé, aki a saját munkáit foglalja üvegbe, ezzel - a már évek óta létező - technikával.
általában próbálom kerülni a másolós témát, de ez most kicsapta biztosítékot :)
És kérünk még sok-sok ilyen üvegékszert Tőled!!
Kedves Marcsi, Tamás, Gerdushi, Eszti, Ági, Sári, Kinga, netuddki, Barbara!
VálaszTörlésKöszönöm a sok biztatást és kedves szót, nagyon jól esett! Én is ugyanezeket gondolom, amiket ti leírtatok, csak olyan jól esett kiöntenem magamból, megosztani, megkönnyebbülni és megerősödni a hozzászólásaitok által.
Kitartást kívánok nektek is, ahogy látom, sokan jártak már hasonló cipőben. Én máris vidámabb vagyok és az élet jó!!!
Tamás: Rajzolj, rajzolj, rajzolj! Úgy örülök!
netuddki: igyekszem, már készül!
Köszönöm, köszönöm!
VálaszTörlésHello !
VálaszTörlésNem ismersz, nem ismerlek. Néha a blogodra keveredek, és tetszik.
A borsdesignt is ismerem. Szard le az egész ügyet, menjenek a p****ába. Felháborít ez az egész, az irigység a legtöbb emberben megvan. Vannak apró trükkök, amit tényleg nem mond el senki. A kurva borsdesign nem tudom mit aggódik, talán fél, hogyha elárulná honnan van az a bizonyos üveg, akkor majd mindenki tőled vásárolja ? ! Vagy mit gondol? Szerintem ők amúgy is nagyon jól keresnek a párnafigurabiznisszel.
Rajzolj tovább ! Meg haladj előre és kész.
igen, ez is lesz! és örülök hogy tetszik. meg hogy hozzászóltál.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésLaki Krisztinától kaptam ezt a levelet:
VálaszTörlésSzia kedves Eszter!
Gyakori olvasója vagyok a blogodnak,és be kell vallanom,hogy nagyon tetszenek a munkáid. De most viszont van valami ami nem hagy nyugodni.
És ez nem más,mint a gubás sérelmek címkéjű bejegyzés.
Magam is alkotó művész vagyok,és mit is mondjak?.............Egyet kell értenem az említett hölggyel.Ne gondold egy percig sem,hogy féltékenységből,vagy irigységből nem akarja megosztani veled,vagy másokkal a műhely titkait.
Mint mondtam,én is alkotok,és nem tucat árút. (pl égetett gyurma) Én sem mondanám el,hogy mit honnan hogyan szerzek be,mert az tette ki művészetem első igen komoly részét,mire kitapasztaltam,Mit-Mivel-Hogyan? Rengeteg pénz,és idő kellett hozzá,hogy kialakuljon a megfelelő technika.
A kommentelőknek meg csak annyit üzennék,hogy felesleges beleszólniuk abba,amiről fogalmuk sincs.(túlnyomó részt, csak felesleges "nyalizás" a részükről)
Persze gondolom Neked jól esik,hogy melléd állnak,de hidd el nyugodtan,fordított esetben Te sem,és Ők sem mondanának el "titkokat".
Tudnék,de nem akarok konkrét példát mondani arra,hogy nekem milyen harcom volt egy másik alkotó "művész"-el,de a végén felfogta,hogy egyszerűen Etikátlan dolog ugyan azt csinálni,és árusítani amit előtte már más kezdett el.
És itt,az ETIKUS szón van a hangsúly. Nos mivel én nem Magyarországon lakom-dolgozom,ezért nem kell ilyen harcokat vívnom,de biztos vagyok benne,hogy ha piacot szeretnék nyitni Nálatok, Budapesten,és hasonló dolgokkal találkoznék,én is elmennék a végletekig azért,hogy "kisöpörjem" az utánzómat a piacról.
Mindezekkel együtt,sok sikert kívánok Neked.
Ha Te is úgy érzed,hogy ennek a levélnek a blogodban van a helye,akkor másold be nyugodtan,én direkt nem kommentet írtam.
Baráti üdvözlettel: Laki Krisztina
Kedves Krisztina!
VálaszTörlésMinden bizonnyal nem olvastad át elég tüzetesen az irományom.
Először is: "a férfi nem válaszolt, elterelte a szót, teljesen vettem a lapot, nem akarja elárulni, így kedvesen jó munkát és jó vásárt kívántam és továbbálltam" vagyis nem kívánom senki műhelytitkait, érzéketlen sem vagyok, ha látom, hogy nem kellemes témát vetettem fel, egyből kapcsolok. Belőlem ez semmi érzelmi reakciót nem váltott ki, az viszont annál inkább, ahogyan az említett hölgy később felkeresett.
Nekem (elárulom:) nincsenek műhelytitkaim, bárkinek válaszolok örömmel bármilyen kérdésére és hidd el, sokan vannak ezzel még így. Sőt, nekem inkább ezekkel a típusú emberekkel volt dolgom, ezért is volt természetes, hogy egy ilyen kérdést feltegyek.
A másik ami valószínűleg elkerülhette a figyelmed, hogy "hiába magyaráztam, hogy életemben először látom a cuccait, hogy teljesen más stílusúak az ékszereink, sőt még a technika sem ugyanaz". Vagyis itt másolásról (amihez nekem valószínűleg egyébként se lenne soha pofám) szó sem esik, nem tudom, hogy ismered-e vagy láttad-e az érintett hölgy termékeit, úgy tűnik nem, mert ha ismernéd látnád, hogy a vádak mennyire alaptalanak. És őszintén szólva ezt tartom az egészben a legETIKÁTLANABBNAK.
Kedves olvasóim pedig védjék magukat, ha gondolják, vagy inkább nevessenek egy jót.
szarok lakikrisztinára.és pont.
VálaszTörlésnyalizás? minke? nem is ismerlek, Eszter ! csak tetszett a blog, kommenteltem, kész.
lakikrisztinának is kommentelnék, ha idebökné a blogja címét.
libelle
Kedves Krisztina!
VálaszTörlésNyalizásról szó sincs, nincs ugyanis miért! Az eszmefuttatásod, kissé "eröltett", tudod a nagy művészek átadják a tudásukat az utókornak! Mellesleg tudom miről beszélek, mert én magam is kézműves vagyok, folyamatosan tanulok,olyan iparművésztől aki szereti átadni a tapasztalatát, tudását...illetve ha engem bárki kérdez, Eszterhez hasonlóan szintén segítek! Mellesleg attól, mert valaki egy bizonyos technikával alkot attól nem lesz mindenható és megismételhetetlen. Az csak egy technika, ami arra van, hogy használjuk az alkotáshoz, amit mi magunk hozzáteszünk, ami lényünkből fakad, attól lesz valami egyedi.
Szóval arra biztatlan, hogy nyiss az emberek felé, add át a tudásod, megfogják hálálni!!!
respect libelle!:-)))))
Szia Eszter!
VálaszTörlésElképesztő ez az egész....mi sem ismerjük egymást, én a Meskán láttam a munkáidat, én is fent vagyok. Teljesen valósak, amiket írsz, engem néha már teljesen kétségbe ejt ez a magyar hozzáállás. Tőlem is sokan kérdeznek fogásokat, praktikákat. Természetesen ha arra kérnek, pontosan magyarázzam el, hogy ezt és ezt az illusztrációt hogyan készítettem, írjam le lépésről lépésre, azt én sem szívesen teszem. De az alapanyagokat, a technikát miért ne árulnám el? Soha nem lesz két alkotó ember, akik ugyanolyan dolgok hoznának létre. Nagyon furcsa, hogy nem tudunk annak örülni, hogy mások is szívesen foglalkoznak ilyesmivel. Az alkotás mindig öröm kéne legyen, akár rólunk, akár másokról van szó. Borzalmasan nyomasztó egy-egy ilyen élmény. A nyomatokkal kapcsolatban nekem is hasonló tapasztalataim vannak. A bírálók csak azt az apróságot felejtik el, hogy egy-egy grafika, ami esetleg pár óra alatt elkészül hosszú évek munkája, eredménye. Nagy energia befektetés van a háttérben. Ezt soha nem fogják megérteni páran. Tényleg nincs más út, Neked, nekem, mindenkinek el kell fogadni a dilettánsok alaptalan kritikáit és túl kell lépni rajtuk.
Igen, feldogozás folyamatban! Tanulok én is sokat másoknak köszönhetően. Egyre gyorsabban fogom túltenni magam az alaptalan kritikákon. Kösz, hogy írtál!
VálaszTörlésSzerintem ez nagyon nehéz ügy és nagyon Magyar.
VálaszTörlésSajnos Magyarországon az emberek nagyon féltik a tudásukat és ez sajnos az egyetemen is jelen van. A tanárokon is azt látom (tisztelet a kivételnek) hogy félnek attól, hogy konkurenciát termelnek ki.
Hova lett a mester és tanítványa viszony!!!!????
Másrészről értem azt is amit Laki Eszter ír, hogy a sok tapasztalatszerzés rengeteg idő energia nem olyan egyszerű kérdés, hogy csak úgy továbbadjuk (megjegyzem én is boldogan mesélek, tanítok...)De szerintem itt is ott a bibi, hogy eltűntek a mesterek! Akik bátran adták tovább a tudásukat hiszen a tanítványaik is az ő műveik voltak! (Nekem hála Istennek volt egy ilyen mesterem, most készülünk egy nagyobb szabású mester és tanítványai kiállításra)
Viszont ha megfigyeljük külföldön sokkal bátrabban adják tovább a művészek a tudásukat, hiszen, ha jobban belegondolunk minden csak eszköz ahhoz, hogy a bennünk rejlő egyedit feltárhassuk. És ha innen nézzük annyira de annyira kicsinyesek tudnak lenni ezek a viták! Jó van olyan valóban amikor olcsó ötlettelen utánzat csak valami de azt látom azért az elég átlátszó és szánalmas ahhoz, hogy igazán virágozhasson. A te esetedben véleményem szerint az üveglapozás egyértelműen egy eszköz, hogy ezen a területen is felvillanthasd a grafikáid világát.
Ezért nem szeretem ezeket a ki-kit utánoz vitákat(tudnék példákat felhozni, -csak nem akarok személyeskedni- ahol valaki szüntelenül vádaskodik, hogy utánozzák, holott egy régis-régi technikát alkalmaz és ráadásul azt sem lehet mondani, hogy olyan borzasztó sok egyediséget sikerült volna belevinnie).. szerintem idehaza nagyon rossz a hozzáállás.
Egy kicsit lazítani kellene. Én azt hiszem, hogy rengeteg frissesség fakadhatna abból ha többet mernénk magunkból adni.
...bocs a sok szóismétlésért egy kicsit fáradt vagyok...
VálaszTörlésKedves Lipodresch!
VálaszTörlésNagyon igazad van, nem olyan sok a szóismétlés és köszönöm, hogy megosztottad a véleményed!
Jó alkotást kívánok és még sok ilyen nyitott, tudását átadni vágyó embert a világba, mint amilyenek mi vagyunk.